Halálos kényszerítések – A pszichiátriai kezelések közben elkövetett tettlegessége
BEVEZETÉS

Nyilvánvaló, hogy a pszichiátriai „gondozás” nem kellene, hogy megölje a pácienseket, és senki sem arra számít, hogy a páciensek meghaljanak a pszichiátriai kórházakban. Ennek ellenére csendesen ez történik mindennap a pszichiáterek figyelő szemei előtt a pszichiátriai intézetekben szerte a világon.

A kilencéves Randy Steele-nek nem volt éppen kedve megfürödni abban a pszichiátriai létesítményben, ahol kezelés alatt állt. Az ezt követő dulakodásban Randy hányt, majd abbamaradt a légzése, miközben a dolgozók kényszert alkalmaztak rajta. Újraélesztés után Randyt gyorsan átszállították egy másik kórházba, ahol másnap meghalt. A kórházi feljegyzések később azt mutatták, hogy Randyt 25-ször vetették fizikai kényszer alá a halálát megelőző 28 nap alatt. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan vér folyt az orrából, a szájából, a szeméből és a végbélnyílásából, illetve zúzódások voltak az arcán és a hasán, nem történt bűnügyi vádemelés. Az állami törvényhozói meghallgatásoknál Randy édesanyja, Holly felmutatta a boncolási fotókat, és azt mondta: „Remélem, hogy egyetlen más gyereknek sem kell így meghalnia.”

Pszichiátriai dolgozók arra kényszerítették a 13 éves kanadai Stephanie Jobint (akinek már öt különböző pszichiátriai szert adtak be), hogy hasra feküdjön a padlón, rátettek egy babzsákfotelt, ráültek, hogy lenn tartsák, és lefogták a két lábfejét. 20 perc küszködés után Stephanie légzése abbamaradt. A halálát balesetnek minősítették.

A 11 éves Andrew McClain traumás asphyxiában (fulladás) és a mellkas összenyomódásában halt meg négy nappal azután, hogy felvették egy connecticuti pszichiátriai intézetbe. Andrew nem engedelmeskedett egy pszichiátriai ápoló felszólításának, hogy menjen át egy másik asztalhoz reggelizni. Ezután két dolgozó lefogta, az egyikük úgy, hogy ráfeküdt egy elkülönített gumiszobában.

A lefogási „eljárások” a leglátványosabb tanúbizonyságai azoknak a barbár gyakorlatoknak, amelyeket a pszichiáterek terápiának vagy kezelésnek neveznek. És ahogy ezek a példák tisztán mutatják, az ilyen pszichiátriai brutalitás nem enyhül – ahogy az emberi könyörület diktálná – még a gyerekek esetében sem.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) 1969 óta vizsgálja ki és tárja fel azokat a haláleseteket, amelyek közvetlenül egy pszichiáter „gondozása” miatt következtek be. Egyik első kivizsgálása keretében a CCHR dokumentált 100 nem tisztázott halálesetet Kalifornia két kórházában (Camarillo és Metropolitan State). Egy 36 éves férfit holtan találtak a hasán fekve egy ágyon, ahová bőrszíjakkal lekötözték. Egy nagymamát holtan találtak egy kórházi fülkében két héttel azután, hogy a dolgozók tájékoztatták a családját az eltűnéséről.

A törvényhozókkal és a médiával együttműködő CCHR segített leleplezni a szörnyű igazságot, hogy mintegy 150, a mozgás korlátozása miatti haláleset történik felelősségre vonás nélkül minden évben csupán az Egyesült Államokban. Legalább 13 haláleset az elmúlt kétéves időszak során gyermek volt, közöttük néhány hatéves is.

A halálesetek számának visszaszorítására tett lépéseknek kevés hatásuk volt. Annak ellenére, hogy megszorító szövetségi szabályokat hagytak jóvá az Egyesült Államokban, a következő három évben újabb kilenc gyermek halt meg fulladásban vagy szívrohamban, ami erőszakos, a mozgást korlátozó eljárások miatt következett be.

Japánban szabályokat fogadtak el a testi korlátozás használatának tiltására idősekkel szemben, miután felfedezték, hogy magántulajdonban lévő pszichiátriai kórházak erőszakosan bezártak és illegálisan korlátoztak a mozgásukban idősebb betegeket. Az erőszak mégis folytatódott. Dr. Maszami Houkit, a Houki pszichiátriai klinika vezetőjét elítélték emberölésért, miután betömte egy 31 éves női beteg száját kendővel, aztán ezt ragasztószalaggal odaerősítette, nyugtatót injekciózott belé, megkötözte a kezét-lábát, és arra kényszerítette, hogy egy autó hátsó ülésén feküdjön, amíg a klinikára szállították. Amikor odaértek, már halott volt.

Houki annak a kevés pszichiáternek az egyike, akit bűncselekménnyel vádoltak erőszakos korlátozási eljárások miatti halálesetekért – ezt szépítő kifejezéssel „humánus korlátozó terápiának” nevezik. Eközben több ezer ember hal meg továbbra is minden korosztályból ilyen szívtelen, testi erőszak folytán a pszichiátriai intézetekben világszerte.

Ennek nagyon egyszerű oka van. A „támadás” meghatározás szerint valaki kísérlete vagy látszólagos kísérlete arra, hogy sérülést okozzon valakinek törvénytelen erő alkalmazásával, azzal a képességgel együtt, hogy megsebezze a személyt. A „tettlegesség” meghatározása: bármilyen törvénytelen verés vagy más kártékony testi erőszak vagy korlátozás egy emberi lénnyel szemben a beleegyezése nélkül.

A pszichiátriai kényszerítő eljárások és tulajdonképpen minden más pszichiátriai eljárás minden szempontból „támadásnak és tettlegességnek”A fordító megjegyzése: A „támadás és tettlegesség” (assault and battery) az angolszász jogrendszerben létező fogalom, ahol különálló erőszakos bűncselekményeknek tekintik a tényleges erőszakot és a tényleges erőszak nélküli fenyegetést, támadást. minősül, egyetlen kivétellel: ezek törvényesek. A pszichiátria a törvény fölé helyezte magát, ahonnan támadást és tettlegességet követhet el a szerencsétlen áldozataival szemben, minden felelősségre vonás nélkül, mindezt a „kezelés” nevében.

Felkérjük önt, hogy nézze át ezt a jelentést, és vonja le saját következtetéseit arról, hogy milyen veszélyt jelent a pszichiátria, nemcsak a mentális egészségünkre, hanem az életünkre nézve is.

Rendkívül fontos, hogy a törvény őrei és a törvényhozók lépéseket tegyenek ezeknek az atrocitásoknak a megállítására.

Tisztelettel:


Jan Eastgate
a Citizens Commission on
Human Rights International elnöke

LETÖLTÉSEK